Incoterms a gyakorlatban – EXW vagy FCA?
EXW vagy FCA – mi a gyakorlati különbség?
EXW vagy FCA? A két Incoterms paritás közötti különbség elsőre kicsinek tűnhet, a gyakorlatban azonban fontos eltérés van abban, hogy ki végzi a rakodást, ki intézi az export vámkezelést, és mikor száll át a kockázat.
Egy dán feladó az EXW feltételt teljesen szó szerint értelmezte: nem volt hajlandó targoncával felrakni az árut a pótkocsira.
A vevő arra számított, hogy a felrakás természetesen megtörténik, ezért a helyzet váratlanul érte.
A fuvar végül nem hiúsult meg. A gépkocsivezető rendelkezett targoncavezetői jogosultsággal, így ő meg tudta oldani a rakodást.
A történet tanulsága azonban sokkal fontosabb volt magánál a helyzetnél:
ha a vevő azt várja, hogy az eladó a saját telephelyén fel is rakja az árut a vevő által küldött járműre, akkor az FCA sok esetben pontosabban tükrözi a valós árumozgást, mint az EXW.
Azóta az érintett megbízó a külkereskedelmi szerződésben már nem automatikusan EXW feltételt választ, hanem végiggondolja, hogy a gyakorlatban valójában milyen átadási módot szeretne.
Miért fontos ez?
Az EXW és az FCA közötti különbség papíron aprónak tűnhet.
A gyakorlatban azonban eldöntheti, hogy:
- kinek kell megszerveznie a felrakást,
- ki viseli annak költségét,
- és kihez tartozik az adott művelet felelőssége.
Ezért az Incoterms klauzulát nem érdemes megszokásból kiválasztani.
A jó paritás nem az, amit mindig használunk, hanem az, amelyik a valós üzleti és logisztikai folyamatot írja le.
Az Incoterms® 2020 szabályainak hivatalos összefoglalója az ICC oldalán érhető el.